Nincs más védelem a versenytársak
szabadalmaival szemben, csak ha mi magunk is fenyegetően
lépünk fel. Ez mind a terror egyensúlyáról
szól, csakúgy, mint a hidegháború
idején.
Az
1970-es és 1980-as évek atomfegyverkezési
versenyében az Egyesült Államok és a
Szovjetunió rendelkezett akkora erővel, hogy
lesöpörhették volna egymást a Föld
színéről.
Ezt azonban csak olyan filmekben
tették meg, mint a „Másnap” című film. A
valóságban egyikük sem használt atomfegyvert a
másik ellen, mert jól tudták, hogy az teljes
pusztulásba, a világvégébe torkollt volna.
A
nagy szabadalomarzenálok olyanok, mint az atomfegyverek.
Ha egy IBM és egy Siemens kaliberű vállalat egymásnak
esnének a megszámlálhatatlan szabadalmaikkal, elég
valószínű, hogy egyikük sem élné
túl a csatát. A Siemens annyi szabadalommal rendelkezik, hogy az
IBM nem tudja biztosítani, hogy egyik terméke sem
„sérti” a másik szabadalmait, de ez elmondható
ellenkezőleg is. Mindegyik cég megtámadhatná egy
másik cég termékeit a saját szabadalmainak
„megsértésének” vádjával.
Pusztán a perköltségek milliárdokat tennének
ki, és az ügyfelek fejvesztve menekülnének ezektől
a cégektől. Így hát az amerikaiakhoz és a
szovjetekhez hasonlóan, soha nem fogják meghúzni a
ravaszt.
„Sajnálatos
módon, mintegy védekező stratégiaként az
Oracle rá lett kényszerítve arra, hogy kérelmezze
bizonyos szabadalmak bejegyzését, ezzel megteremtve a legjobb
lehetőséget a szabadalmi licenciacserére az Oracle
és más olyan cégek között, amelyek
egyébként a szabadalmaikkal kapcsolatos joguk
megsértésével vádaskodhatnának.”
Az
Oracle Corporation szabadalmi politikája
A
nagyvállalatok között hivatalos és nem hivatalos
megnemtámadási szerződések jöttek
létre a
szabadalmakkal kapcsolatban.
Hivatalos: A vállalatok
aláírnak egy „licenciacsere-megállapodást”,
amely alapján az aláíró felek szabadon
felhasználhatják a másik fél szabadalmait. Nem
hivatalos: A vállalatok nem írnak alá semmit, de
hallgatólagosan megállapodnak, hogy nem okoznak kárt
egymásnak.
A
licenciacsere-megállapodások a szabadalmi rendszer
abszurditását világítják meg.
A
nagyvállalatok teljes hozzáférést adnak
egymásnak (vagyis a legnagyobb versenytársaiknak) saját
szabadalmi portfóliójukhoz, de mégis úgy tesznek,
hogy a szabadalmakra szükség van az innováció
védelméhez. A valódi védelem nem alapulhat
licenciacserén. El tudja képzelni, hogy egy
könyvkiadó megengedi a legnagyobb versenytársának,
hogy az kiadja az előbbi könyvkiadó könyveit?
Kész
öngyilkosság lenne.
Ha ide
kattint, megtudhatja, miért méltánytalanok a szabadalmak,
és miért kedveznek a nagyvállalatoknak az innovatív
kis- és középvállalkozásokkal szemben.