A gondolat szabad!

A többi érv mellett a szoftver már csak azért sem szabadalmaztatható, mert nem olyan jellegű dolog, amit szabadalmaztatni lehet. A számítógépprogram nem más, mint matematikai kifejezések és szavak kombinációja, ezért a szólásszabadság vonatkozik rá.

Van oka annak, hogy nem minden szellemi alkotás védhető szabadalommal. A szabadalmakat gépekre és gyógyszerekre adják, irodalomi alkotásra, zenére vagy festményre nem. Elvileg a szabadalmi hivatalok nem adhatnának szabadalmat matematikai képletekre sem, és azért sem jár szabadalom, ha valaki felfedez egy új kémiai elemet, vagy egy új bolygót. Semmi gond azzal, hogy ideiglenes monopóliumot adnak bizonyos dolgokra, de más dolgok esetében ez fel sem merülhet.

A szoftverek szabadalmaztathatósága korlátozza a szólásszabadságot, és ez a szabadság túl fontos ahhoz, hogy feláldozzuk a „szabadalmi maffia” és a nagyipari lobby kedvéért. Egyesek azt mondják, hogy a szoftver „mérnöki” produktum. A gyakorlatban a szoftvereket írják. Egy számítógépprogram szavakból, számokból és matematikai jelekből áll. A számítógépes program írása közben senkit sem lenne szabad szabadalmakkal korlátozni, ami valamilyen módon illegálissá tenné a saját gondolatainak kifejtését.

A szabadalmak kiterjesztése a szoftverekre ugyanolyan rossz, mint ha az irodalmi művekre terjesztenék ki. Ha lehetne szabadalmaztatni bizonyos történetelemeket, akkor egy film sem jelenhetne meg anélkül, hogy ne ellenőriznék, nem szabadalmaztatták-e a film cselekményének egyes részleteit az elmúlt 20 évben. Mondunk egy példát: Első pillantásra a Dirty Dancing és a Titanic két teljesen különböző film. Ha azonban szabadalmaztatva lettek volna egyes történetelemek, a Dirty Dancing alkotói beperelhették volna a Titanicot gyártó stúdiót. Mindkét filmben szerepel egy szegény fiú, aki egy gazdag lányt kiemel a környezetéből, táncol vele egy bulin, ahol magafajta szegény emberek szórakoznak, és a lány ezt élvezi. A Dirty Dancing csak kilenc évvel jelent meg a Titanic előtt, tehát a szabadalmak érvényesek lennének. Nem tudjuk, hogy James Cameron gondolt-e a Dirty Dancingre, amikor a Titanic forgatókönyvét írta. Talán nem is látta a Dirty Dancinget, de a szabadalom (ha lett volna) felhasználható lett volna ellene.

A szabadalmaztathatóság körének kiterjesztését követelő jogászok egyszer belegondolhatnának, hogy mit is jelentenének a szabadalmak az ő szakmájukban. Az ügyvég, aki egy bizonyos ügy megoldására szerződést ír, sokban hasonlít a programozóra. A programozó programsorokat ír, amelyek egymásra hivatkoznak, és meghatározásokat tartalmaznak. A szerződés is pontosan ilyen. Az ügyvédek az ügy megoldása érdekében azt írhatnak, amit csak akarnak, persze lopniuk nem szabad. A programozókat is megilleti ugyanez a szabadság.

Az újságírók is feltehetik maguknak ugyanezt a kérdést. Bár a legtöbb újságíró felfogja, hogy a szoftverszabadalmak problémásak, mégis van egy pár, aki azt gondolja, hogy a szoftverszabadalmak szükségesek a szerző jogainak védelméhez. Az újságíró munkáját a szerzői jog védi, akárcsak a programozóét. Az újságíró munkáját nem korlátozzák szabadalmak, a cikk szerkezete nincs szabadalmaztatva, a szófordulatok nincsenek szabadalmaztatva stb. A programozókat is megilleti ugyanaz a szabadság, mint az újságírókat.

Mi, a szoftverszabadalmak kritizálói csak annyit kérünk, amit az ügyvédek és az újságírók megkaptak. Nem akarunk semmit sem ellopni, de ha valamit teljesen függetlenül kitalálunk, nem akarjuk, hogy valaki jöjjön egy szabadalmi papírt lobogtatva, és kiraboljon minket.

Kattintson ide, és olvassa el, hogy mit jelent, és mint nem jelent a „szabadalmi maffia” kifejezés.