A jelenlegi szabadalmi törvény

Európa első alkalommal 1974-ben vetette el a szoftverszabadalmak gondolatát, amikor is aláírásra került az Európai Szabadalmi Egyezmény.

Az 1974-es Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) nem egy EU-val kapcsolatos megállapodás. Ez az egyezmény egy különálló, nemzetközi egyezmény, amelyet 1974-ben írtak alá, és az idő előrehaladtával más országok is csatlakoztak az Európai Szabadalmi Szervezethez. Az Európai Szabadalmi Hivatal az EPC keretein belül jött létre, és az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamai (tulajdonképpen az Európai Szabadalmi Hivatal vezető testülete) az EPC alapelveit saját nemzeti jogrendszerükbe integrálták.

Az EPC 52. cikkelye világosan definiálja a szabadalmazhatóság fogalmát. A cikkely teljes szövegét itt találhatja meg. A cikkely 2. paragrafusa kimondja, hogy a „matematikai módszer” és a „számítógépi program” nem szabadalmazható találmányok. A 3. paragrafusban azt is megfogalmazza, hogy a szabadalmazhatóság csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalom „rájuk kizárólag e minőségükben vonatkozik”.

Európában a szoftverszabadalmak körül kialakult problémát az okozta, hogy a szabadalmi rendszer másképpen értelmezte azt a két rövid szót, hogy „as such” (kizárólag e minőségben). A józan ész nem tulajdonítana nagy jelentőséget ennek. Nyilvánvaló, hogy e paragrafustól függetlenül számos olyan technikai találmány létezik, amelyekben a matematikai módszerek vagy algoritmusok segédszerepet játszanak. Azonban a telhetetlen szabadalmi rendszer foggal körömmel ragaszkodott ahhoz a két szóhoz. Azt mondták: „Ez azt jelenti, hogy csak elő kell hozakodnunk egy műszaki alibivel, és ezután szabadalmaztathatunk szoftvert azt állítva, hogy a szoftvert, nem kizárólag e minőségben szabadalmaztatjuk. A szoftvert úgy szabadalmaztatjuk, mint egy technikai találmány szerves része.”

El sem tudjuk képzelni, hogy milyen messze ment az Európai Szabadalmi Hivatal e hozzáállás alkalmazásában. Például a hivatal számára egy folyamatjelző a számítógép képernyőjén műszaki találmány és nem szoftver. És hogyan magyarázzák ezt? Azt mondják, hogy a folyamatjelző sokkal hatékonyabbá teszi egy műszaki erőforrás vagy eszköz használatát, és a képernyő egy műszaki eszköz, amely korlátozott számú képponttal rendelkezik.

Még az a szörnyű kifejezést is kitalálták, hogy „számítógéppel megvalósított találmány”. Olyan ügyvédeket képeztek ki, akik szoftverfogalmakat és matematikai összefüggéseket úgy tudnak előadni, hogy azok megfeleljenek az Európai Szabadalmi Hivatal furcsa logikájának. Most ők és a politikus barátaik, valamint a sajátos érdekekkel rendelkező nagyvállalatok az Európai Szabadalmi Egyezmény e kétértelmű értelmezését próbálják EU-irányelv szintjére emelni.

Ne hagyja, hogy a „számítógéppel megvalósított találmány” története félrevezesse. Ellentétben azzal, amit mondanának Önnek, a legtöbb szoftverszabadalomban semmi műszaki jelleg sincs. A műszaki alibi küszöbe rendkívül alacsony. A szabadalmakkal foglalkozó ügyvédeknek megvan a tipikus fogalmazási és ábrázolási módjuk (számítógépes hálózatokról és hasonló „műszaki konfigurációkról”), és ezeket újra és újra felhasználják szabadalmak megszerzéséhez. A „számítógéppel megvalósított találmány” kifejezés megtévesztő mivoltáról itt olvashat. Vagy ha mentálisan felkészülve érzi magát rémségek egy kicsiny boltjához, akkor 20 olyan „számítógéppel megvalósított találmányról” olvashat itt, mint a bevásárlókocsi vagy a mobiltelefonon keresztüli rendelés.

Kattintson ide, és olvassa el a tudnivalókat a szoftverszabadalmakról szóló EU-irányelvről.