Az EU együttdöntési folyamata

Az EU jogszabályait háromféleképpen hozhatja létre. A szoftverszabadalmakra vonatkozó eljárás az együttdöntés folyamata, amelyben az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának egyezségre kell jutniuk.

Az Európai Bizottság leegyszerűsítve a folyamatok kezdeményezője és projektvezetője. A jogszabályjavaslatokat az Európai Bizottság fogalmazza meg és terjeszti elő. A legtöbb országtól eltérően az első lépést nem a parlament teszi meg. Az Európai Bizottság Brüsszelben székel, tagjai az Európai Unió közalkalmazottai. Az Európai Bizottság elnökét és a Bizottság tagjait az Európai Unió Tanácsa jelöli ki, és a jelölést az Európai Parlament szavazatával hagyja jóvá.

A nemzeti parlamentektől eltérően az Európai Parlament korlátozott jogokkal bír, de az együttdöntés folyamatában a szokásosnál nagyobb hatalommal rendelkezik. Az Európai Parlament képviselőit az EU tagállamainak lakossága közvetlenül választja. A legutóbbi európai parlamenti választások 2004 júniusában lettek megtartva. Az egyes országok képviselőinek száma az ország méretétől függ, azzal azonban nem arányos. Például Németország a legnagyobb EU-tagállamként 99 parlamenti képviselőt delegálhatott, míg Luxemburg hatot. Így 800 ezer német lakosra egyetlen képviselő jut, míg a nagyjából fele ennyi lakost számláló Luxemburgra pedig hat.

Az Európai Unió Tanácsa a tagállamok képviseleti szerve. Ha egy vállalathoz hasonlítja, az EU Tanácsa a részvényesek közgyűlésének felel meg, ahol a vállalat tulajdonosai összejönnek, és döntéseket hoznak. A tagállamokat saját nemzeti kormányuk képviseli. Az Európai Parlamenthez képest az Európai Unió Tanácsa általában nagyobb hatalommal rendelkezik. Ez problémákat okozhat, például a szoftverszabadalmakra vonatkozó irányelv kidolgozásának folyamatában is, de ha nem így lenne, a tagállamoknak nagyobb mértékben kellene lemondaniuk szuverenitásukról. Ha az EU fejlett parlamenti demokráciává válna, akkor azzal az „Európai Egyesült Államokká” válna, míg jelenlegi szerkezetével az EU valahol a szabadpiaci övezet és az egységes állam között helyezkedik el.

Leszámítva azokat az eseteket, amikor széleskörű egyetértés alakul ki egy jogszabályjavaslattal kapcsolatban, az együttdöntési folyamat az Európai Parlament és EU Tanácsa közötti ide-oda lépkedéssel jár. Minden egyes intézményben három olvasatot lehet megtartani. Ha a két intézmény bármelyikében az első olvasatra nem alakul ki egyetértés, akkor a javaslatot az Európai Parlament elé viszik. Ha a parlament előtt megtartott második olvasat az Európai Unió Tanácsának döntésétől eltérő eredményre vezet, akkor a javaslat második olvasatra visszakerül a Tanácshoz. Ha ezek után sem alakul ki egyezség, akkor egyeztetésekre kerül sor. Ha az egyeztetések eredményt hoznak (ami nem biztos, ráadásul időigényes is lehet), akkor az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament is egy harmadik olvasatot foganatosít, amelyben jóváhagyják az egyeztetések eredményét.

Első ránézésre az Európai Parlament és az EU Tanácsa egyenlő félként vesz részt a folyamatban, azonban az nem teljesen van így. Az Európai Parlament hátránya az általa megtartott második olvasatban rejlik. A második olvasatban ugyanis az Európai Parlament nem tehet ajánlást új módosításokra. Hatásköre kizárólag az első olvasatban szereplő javaslatok megerősítésére terjed ki. Ráadásul bármilyen módosítás újbóli megerősítéséhez, vagy a teljes jogszabályalkotási folyamat elutasításához a parlament tagjainak abszolút többségére van szükség. Más szóval a hiányzások és a tartózkodások gyakorlatilag az EU Tanácsának jogszabály-javaslatait támogatják. Ezáltal rendkívül széleskörű támogatottság kell ahhoz az Európai Parlamenten belül, hogy bármit véghez lehessen vinni egy második olvasat során.

Ide kattintva az eddig előterjesztett, szoftverszabadalmakkal kapcsolatos jogszabály-javaslatokról olvashat.