Európa első alkalommal 1974-ben vetette el a
szoftverszabadalmak gondolatát, amikor is aláírásra
került az Európai Szabadalmi Egyezmény.
Az 1974-es Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC)
nem egy EU-val kapcsolatos megállapodás.
Ez az egyezmény egy különálló,
nemzetközi egyezmény, amelyet 1974-ben írtak alá,
és az idő előrehaladtával más országok is
csatlakoztak az Európai Szabadalmi Szervezethez. Az Európai Szabadalmi
Hivatal az EPC keretein belül jött létre, és az
Európai Szabadalmi Szervezet tagállamai (tulajdonképpen az
Európai Szabadalmi Hivatal vezető testülete) az EPC alapelveit
saját nemzeti jogrendszerükbe integrálták.
Az EPC 52. cikkelye világosan definiálja a
szabadalmazhatóság fogalmát.
A cikkely
teljes szövegét itt találhatja meg. A cikkely 2.
paragrafusa kimondja, hogy a „matematikai módszer” és
a „számítógépi program” nem szabadalmazható
találmányok. A 3. paragrafusban azt is megfogalmazza, hogy a
szabadalmazhatóság csak annyiban kizárt, amennyiben a
szabadalom „rájuk kizárólag e
minőségükben vonatkozik”.
Európában
a szoftverszabadalmak körül kialakult problémát az
okozta, hogy a szabadalmi rendszer másképpen értelmezte
azt a két rövid szót, hogy „as such”
(kizárólag
e minőségben).
A józan ész nem tulajdonítana nagy
jelentőséget ennek.
Nyilvánvaló, hogy e paragrafustól függetlenül
számos olyan technikai találmány létezik,
amelyekben a matematikai módszerek vagy algoritmusok segédszerepet
játszanak. Azonban a telhetetlen szabadalmi rendszer foggal
körömmel ragaszkodott ahhoz a két szóhoz. Azt
mondták: „Ez azt jelenti, hogy csak elő kell hozakodnunk egy
műszaki alibivel, és ezután szabadalmaztathatunk szoftvert
azt állítva, hogy a szoftvert, nem kizárólag e
minőségben szabadalmaztatjuk. A szoftvert úgy
szabadalmaztatjuk, mint egy technikai találmány szerves
része.”
El sem tudjuk képzelni, hogy milyen messze ment az Európai
Szabadalmi Hivatal e hozzáállás
alkalmazásában.
Például a hivatal
számára egy folyamatjelző a
számítógép képernyőjén
műszaki találmány és nem szoftver. És hogyan
magyarázzák ezt? Azt mondják, hogy a folyamatjelző
sokkal hatékonyabbá teszi egy műszaki erőforrás
vagy eszköz használatát, és a képernyő egy
műszaki eszköz, amely korlátozott számú
képponttal rendelkezik.
Még
az a szörnyű kifejezést is kitalálták, hogy
„számítógéppel megvalósított
találmány”.
Olyan ügyvédeket
képeztek ki, akik szoftverfogalmakat és matematikai
összefüggéseket úgy tudnak előadni, hogy azok
megfeleljenek az Európai Szabadalmi Hivatal furcsa
logikájának. Most ők és a politikus barátaik,
valamint a sajátos érdekekkel rendelkező
nagyvállalatok az Európai Szabadalmi Egyezmény e
kétértelmű értelmezését
próbálják EU-irányelv szintjére emelni.
Ne hagyja, hogy a „számítógéppel
megvalósított találmány”
története félrevezesse.
Ellentétben azzal, amit mondanának Önnek,
a legtöbb szoftverszabadalomban
semmi műszaki jelleg sincs. A műszaki alibi küszöbe
rendkívül alacsony. A szabadalmakkal foglalkozó
ügyvédeknek megvan a tipikus fogalmazási és
ábrázolási módjuk
(számítógépes hálózatokról
és hasonló „műszaki
konfigurációkról”), és ezeket újra
és újra felhasználják szabadalmak
megszerzéséhez. A
„számítógéppel megvalósított
találmány” kifejezés megtévesztő
mivoltáról itt
olvashat. Vagy ha mentálisan felkészülve érzi
magát rémségek egy kicsiny boltjához, akkor 20
olyan „számítógéppel
megvalósított találmányról” olvashat itt,
mint a bevásárlókocsi vagy a mobiltelefonon
keresztüli rendelés.
Kattintson
ide, és olvassa el a tudnivalókat a szoftverszabadalmakról
szóló EU-irányelvről.