Hazugság a nem trivialitásról

Egyesek csökkenteni akarják a szoftverszabadalmak kiváltotta aggódást azzal, hogy azt állítják, csak a jelentős eredmények lesznek szabadalmaztathatók. Ez egyszerűen nem reális, ismerve a szabadalmi rendszer működését.

Nem számít túl sokat, a törvény mit ír elő, milyen szintűnek kell lennie egy újításnak ahhoz, hogy szabadalmaztatható legyen. Ezeket a követelményeket a törvény a legrészletesebben és legaprólékosabban leírhatja, akkor sem lesz hatásuk. Nincs olyan szabadalmi törvény sehol a világon, amely kifejezetten megengedné a „triviális szabadalmakat”. Ennek ellenére mégis születnek ilyen szabadalmak mindenhol. Ez nem törvény kérdése. Mindig a végrehajtás szintje számít. Elméletben sehol sem kéne lenniük triviális szabadalmaknak, és még a szerzői jogi törvény sem véd mindent (kivéve azt, ami megérdemli a védelmet).

Amíg nem történik valami jelentős változás, az európai szabadalmi rendszer olyan szabadalmakat eredményez, amelyek értéktelen ötleteket védenek. A szabadalom benyújtója mindig a lehető legszélesebb körű és legáltalánosabb szabadalmat akarja megszerezni. Minél szélesebb körű a szabadalom, annál hatásosabb a versenytársakkal vívott harcban, és a pénz kierőszakolásában. Minél magasabb szintű egy szabadalom koncepciója, annál specifikusabb is, ezért annál kevésbé valószínű, hogy bárki is véletlenül „megsértse”. Ezért egy szabadalmaztatott ötlet akkor gazdaságos, ha csak azt a minimális szintet éri el, amely szükséges a vizsgálaton való megfeleléshez. A szabadalmi ügyvédek feladata, hogy annyira fellengzősen és feljavítva fogalmazzák meg akár a legegyszerűbb szabadalom szövegét is, hogy a szabadalmat vizsgáló hivatalnok le legyen nyűgözve még akkor is, ha nem kéne.

Csak a mennyiségi gondolkodástól és szabadalmak felfújásától való elhatárolódással lehet növelni az igazán értékes szabadalmak számát. Ha az országok és cégek felhagynak a szabadalmak számában mért fejlesztési eredmények hajszolásával, akkor eljöhet egy olyan világ, ahol a szabadalmi hivatalnokok a szabadalmak minőségével és nem azok számával fognak törődni. Az Európai Szabadalmi Hivatal esetében, a feldolgozási illetékekből való önfinanszírozást szintén meg kell változtatni.

Még a nem triviális szoftverszabadalmak is negatív hatással vannak Európa gazdaságára. Kétségkívül az olyan ötletek, mint például a zenetömörítő MP3-algoritmus, jelentős szellemi teljesítmények. Ennek ellenére még ezeknek sem kéne szabadalmi védelmet élvezniük, mivel a szabadalom 20 évében minden valószínűség szerint valaki más úgyis újra feltalálná az MP3 formátumot. A társadalomnak semmi előnye nem származik az olyan „találmányok” szabadalmazásából, amelyeket úgyis valaki kitalált volna.