| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hazugság az innovációrólA szabadalmakat állandóan egyenlővé teszik az innovációval. Ami még rosszabb, hogy egy szervezet, ország vagy terület által birtokolt, illetve ezeknek engedélyezett szabadalmak számának növekedését az innováció növekedésével teszik egyenlővé.Ez egy téves egyenlőség, és a legtöbb területre nem is igaz. Ha egy kormány azt állítaná, hogy a gazdaság ugrásszerű fejlődésnek indult, mivel úgy döntöttek, hogy több pénzt fognak verni, az emberek azonnal tudnák, hogy ez nem igaz, és az infláció fog végül növekedni. Ha egy kormány azt állítaná, hogy kiterjeszti az úthálózatot, az emberek tudni akarnák, hogy milyen hosszúak lesznek a megépített utak, és nem elégednének meg azzal, hogy sokkal több tiltótábla lesz. Végül is, a tiltótáblák számának növekedése egy többé-kevésbé azonos úthálózaton nem jó hír, hanem rossz. Ráadásul a több tiltótábla nem jelent jobb minőségű utakat. A szabadalmakkal ugyanez a helyzet. A mennyiségen alapuló gondolkodás („minél több, annál jobb”) teljesen félrevezető megközelítése az innovációs célkitűzésnek. Ha szabadalmakról van szó, a kevesebb több. Ahogy egy kormány is könnyen tud nagy mennyiségű pénzt verni, ahhoz sem kell sok, hogy szabadalmi infláció jöjjön létre. A legegyszerűbb módja, hogy több szabadalom legyen, az, hogy lecsökkentik a szabadalmak színvonalát. Pontosan ez történt majdnem mindenhol a világban az elmúlt években. Valójában olyan nagy mértékben történt ez, hogy ha a szabadalmak és az innováció előbbiekben ismertetett egyenlete helyes lenne, a gazdaság most mindenhol ugrásszerűen növekedne. Mint tudjuk, ez sajnos nem így van.
„Azt
hihetnénk, hogy ha szigorítjuk a szellemi tulajdon
védelmét, akkor ez ösztönözheti az
innovációt. Ez a következtetés azonban hibás.
Elsődleges példája ennek a szoftverekkel kapcsolatos
szabadalmak, amelyek első ránézésre a
hagyományos technológiai szabadalmak logikus
kiterjesztésének tűnnek. Azonban a szoftverek létrehozása
jelentős mértékben különbözik a gépek
és hasonlók létrehozásától.”
Az
egyik legnagyobb hiba vállalatokat, országokat vagy
területeket a szabadalmak száma alapján
összehasonlítani.
Ha egy vállalat az egyik
évben kevesebb szabadalmat jegyeztet be, mint az azt megelőző
évben, vagy a legközelebbi vetélytársánál
kevesebbet, akkor a felsővezetés, a részvényesek
és az elemzők azonnal aggódni kezdenek. Ha egy ország
vagy terület bármely adott évben nem mutat
növekedést
az engedélyezett (vagy bejegyeztetni kívánt) szabadalmai
számában, akkor a kormánynak igazolnia kell magát
emiatt. Éppen emiatt az általános nézet miatt van
az, hogy a szabadalmi hivatalokra és a nekik dolgozó
felülvizsgálókra nyomást gyakorolnak, hogy
minél több szabadalmat jegyezzenek be. Emiatt a nyomás miatt
csökkentik a színvonalat, és fokozatosan kiterjesztik a
szabadalmaztathatóság körét olyan területekre
is, ahová nem valók szabadalmak. Ez különösen
érvényes a szoftverekre.
A tetszőleges szabadalom engedélyezésének kérdését nagyon körültekintően és megfontoltan kell megközelíteni. Ahogyan egy jó orvos is gondosan mérlegeli a sebészeti beavatkozás mellett és ellen szóló érveket, így a szabadalmi hivataloknak is meg kellene értenie, hogy a szabadalmak csökkentik a piaci versenyt, és sok, különösen kisebb cégtől veszik el a lehetőséget. Jelképesen szólva minden szabadalom egy amputáció. Felelőtlenség túl nagy számú szabadalmat engedélyezni, és emellett még „fejlődésről” is beszélni. Ha egy kormány bizonyítani akarja, hogy gazdaságpolitikája jól működik, akkor az a feladata, hogy a GDP-t növelje, a munkanélküliséget pedig csökkentse. A szabadalmak számának növelése értelmetlen, mert ezt bárki elérheti, ha elég alacsonyra csökkenti a mércét. Bizonyos területeken a szabadalmi rendszer tulajdonképpen visszafogja az innovációt. Ha Ön (mint természetes személy vagy vállalat) sok időt és pénzt áldoz egy termék kifejlesztésére, akkor bizonyosnak kell lennie a felől, hogy végül a termék megjelenhet piacon. A szabadalmi rendszernél sosem tudhatjuk, hogy egy bizonyos ötletet bejegyzett-e már valaki, vagy be fog-e a jövőben, miközben Ön fejleszti a termékét. Legrosszabb esetben az összes pénz és idő kárba vész, anélkül hogy a piacon megjelenhetne a termékével; csak azért, mert valaki más előbb ért a szabadalmi hivatalba. Így sokkal kevésbé érdemes az innovációra áldozni. Érdekes módon, ugyanazok, akik a szabadalmak a fejlődés és a versenyképesség jelzőjeként írják le, nem aggódnak a licenciacserék miatt. A német kormány saját gazdaságát „európai innovációs bajnokként” dicsőíti, a rengeteg szabadalom miatt. Ugyanakkor senki sem fejezte ki aggodalmát, amikor a Siemens (mely Európában mindenki másnál több szabadalommal rendelkezik) bejelentett egy Microsofttal közös licenciacserét, amely értelmében a Microsoft hozzáfér a Siemens valamennyi szabadalmához, és fordítva. Ha a szabadalmak valóban döntő fontosságúak lennének az innováció és a versenyképesség szempontjából, amint azt egyesek szeretnék velünk elhitetni, akkor ugyanezeknek tiltakozniuk és siránkozniuk kellett volna, hogy Németország találékonyságának legnagyobb kincse egy amerikai vállalathoz kerül. |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||