Mi az a szabadalom?

A szabadalom a találmányok egyfajta védelme. Kölcsönös előnyökkel járó egyezség a társadalom és a feltaláló között. A feltaláló közzéteszi a találmányát, cserébe a társadalom ideiglenes monopóliumot biztosít számára a találmány anyagi hasznosítására.

Pár évszázaddal ezelőtt a feltalálónak titokban kellett tartania az ötleteit, ha gazdasági hasznot akart húzni belőlük. Ha például valaki feltalált egy gyógyszert, senkinek nem mondta el, hogy készítette. Gyakran megtörtént emiatt, hogy a feltalálók magukkal vitték a sírba értékes tudásukat.

A „patent” (magyarul „szabadalom”) szó latin eredetű, és eredeti jelentése „felfedni, megnyitni” volt. A szabadalmi rendszert azért hozták létre, hogy a feltalálókat találmányaik közzétételére ösztönözzék. A feltaláló a találmány leírását eljuttatja a szabadalmi hivatalhoz, és ha szabadalmi hivatal szakértője úgy találja, hogy tényleg újdonságról van szó, megadja a szabadalmat. Minden szabadalmat közzétesznek a szabadalmi nyilvántartásban.

A találmány közzétételéért cserébe a szabadalmi törvény alapján a feltaláló ideiglenes monopóliumot kap a találmányára. Ez alatt az idő alatt, amely jelenleg 20 év, a szabadalom birtokosa kizárólagos joggal rendelkezik a találmány hasznosítására. Ez után a találmány közkinccsé válik.

Az ideiglenes monopólium szinte elképzelhetetlenül nagy hatalmat ad a szabadalom birtokosának kezébe. A szabadalom birtokosa megakadályozhat másokat, hogy a szabadalommal védett tudást alkalmazhassák. Ha szükséges, a bíróság is segítségül hívható, hogy ezt a jogot kikényszerítse. A szabadalmas a szabadalmat eladhatja, vagy a használatának jogát árulhatja, és ezért tetszőleges árat kérhet.

Ez a fajta védelem többféle problémával jár együtt. A legsúlyosabb, hogy anélkül is meg lehet „sérteni” egy szabadalmat, hogy a létezéséről tudnánk. Aki először bejegyezteti az ötletet, azé a szabadalom, és nemcsak azokkal szemben érvényesítheti a jogait, akik ellopták az ötletét, hanem bárki ellen, aki később ugyanazt az ötletet találja ki. Nem számít, hogy valaki bizonyíthatóan függetlenül jutott ugyanarra az eredményre, és nem is tudott a szabadalomról. Bűnös a szabadalom megsértésében, és legrosszabb esetben még börtönbe is zárhatják.

Az a találmánytól függ, hogy ez a rendszer tisztességes-e, méltányos-e és a köz javát szolgálja-e. Ha a találmány tényleg zseniális, akkor ez elfogadható. Ebben az esetben nagyon valószínűtlen, hogy valaki függetlenül ugyanerre az ötletre jusson a szabadalom 20 évnyi érvényességi ideje alatt. Azonban napjainkban több millió szabadalom létezik, és nagyon kevés közöttük az igazán nagy jelentőségű találmány.

Egyes területeken a szabadalmi rendszer jobban (vagy kevésbé rosszabbul) működik, mint másokon. A szabadalmi rendszert mindenhonnan éri kritika. Az emberek etikai megfontolásból tiltakoznak az emberi gének szabadalmaztatásáért, mert ez a tudás a közt illeti meg. A műszaki jellegű területen tevékenykedő kis- és középvállalatok mindenhol azt látják, hogy a nagyvállalatok visszaélnek a szabadalmi rendszerrel, és a szabadalmakat stratégiai fegyverként használják.

A negatív jelenségek ellenére a szabadalmi rendszernek van létjogosultsága azokon a területeken, ahol használata kézzelfogható előnnyel jár. A legtöbb közgazdásznak komoly fenntartásai vannak a szabadalmakkal szemben, míg a jogászok (akik potenciálisan pénzt kereshetnek a szabadalmakkal) védik azokat. Ha van olyan terület, amelyen a közgazdászok azt gondolják, hogy szabadalmi rendszer előnyös lehet a gazdaság szempontjából, akkor ez a gyógyszeripar. Ezen a területen a kutatás nagyon költséges, és senki nem fog százmilliókat beleölni egyetlen termék kifejlesztésébe, ha azt nem védetheti le hosszú távra. Minden más területen a jelek arra mutatnak, hogy a szabadalmi rendszer több kárt okoz, mint hasznot. A számítógépes szoftverek esetén pedig a szabadalmak bevezetése teljes őrültség.

Ide kattintva a webhely „Az alapok” című szakaszának kezdőoldalára jut.

Kattintson ide, és nézzen meg néhány olyan európai szoftverszabadalmat, amelyet soha nem lett volna szabad megadni.