Hazugság, hogy nem történt semmi

A szoftverszabadalmak védelmezői folyamatosan azt hangoztatják, hogy a szoftverszabadalmak eddig nem jelentettek problémát, vagy még pontosabban, hogy a kis- és középvállalkozások és a nyílt forráskódú szoftverek nem szenvedtek kárt a szoftverszabadalmak miatt.

Nem igaz, hogy a szoftverszabadalmakkal járó jogokat nem kényszerítették ki tömegesen. Még az is megesik, hogy informatikával foglalkozó weblapok egyazon napon két-három, szabadalommal kapcsolatos esetről számolnak be. Azok a szabadalmakból élő, nyílt részvénytársaságok, mint az Acacia és a Forgent, egyszerre több vállalat ellen is érvényesíttetik szabadalmi jogaikat, és növekvő érdeklődéssel fordulnak az európai lehetőségek felé.

Azok a szoftverszabadalommal kapcsolatos esetek, amelyek a bírósági szakaszig is eljutnak, még csak nem is képezik a jéghegy csúcsát. A szabadalmi viták természete olyan, hogy azok általában nem jutnak el a bíróságig. A legtöbb vállalkozás, különösen a kis- és középvállalatok nem engedhetik meg maguknak a költséges szabadalmi pereskedést, és még inkább nem vállalhatják azt a kockázatot, hogy a bíróság esetleg a termékeik értékesítésének beszüntetésére kötelezi őket. Így hát fizetniük kell, vagy más engedményt kell tenniük a szabadalom tulajdonosának.

Általános felelőtlenség a múlt alapján kizárni egy jövőbeni fenyegetés lehetőségét. Azok, akik azt állítják, hogy a szoftverek szabadalmazhatósága ellenére a nyílt forráskódú szoftverek száma folyamatosan nő az Egyesült Államokban, elfogadhatatlan következtetésre jutnak. Számos olyan ember volt, aki 2001. szeptember 11. előtt azt állította, hogy a repülőterek biztonsága megfelelő. Ha egy kockázati tényező létezik, akkor azzal foglalkozni kell. Ha egy törvénytervezet kockázatot teremt, vagy fokozza a meglévőt, akkor azt úgy kell módosítani, hogy inkább biztonságot nyújtson. Nem elég bölcsnek lenni, ha már megtörtént a baj. Európának nem szabad addig várnia, amíg egy „szeptember 11.” történik a szoftverszabadalmak területén.

A legtöbb szabadalomtulajdonos, mielőtt különösebb lépéseket tenne, kivárja az EU törvényhozási folyamatának az eredményét. Először a jogi alapot akarják maguk mögött tudni a szabadalmak betartatásához. Az a törvényjavaslat, amelyet az Európai Parlament 2003 szeptemberében terjesztett be, gyakorlatilag lehetetlenné tenné a szoftverszabadalmak fejlesztőkkel és felhasználókkal szembeni betartatását. Az EU-irányelv más verziói, ha érvénybe lépnének, széleskörű szabadalomérvényesítést eredményeznének. Mivel a törvényhozási folyamat kimenetele bizonytalan, ezért ha egy szabadalomtulajdonos ma perre menne, lehet, hogy elveszítené az ügyet. Ezenfelül a szoftvertulajdonosok jól tudják, hogy Európában a szabadalomérvényesítési eljárások jelenleg nagy eséllyel azt eredményezhetik, hogy az EU a szoftverszabadalmak ellen döntene.

A szabadalmakkal kapcsolatos fenyegetések a nyílt forráskódú szoftverek számára nem a múlt, hanem a jövőbeni fejlődés kérdése. Egy bizonyos sikerszintig a mai piacvezetők nincsenek arra rákényszerítve, hogy szabadalmakat használjanak a nyílt forráskód ellen. Azonban létezik egy fájdalomküszöb, amelynek szintjét senki sem képes pontosan megjósolni. Ezen küszöbérték felett a kockázat sokkal nagyobb lesz, mint amilyen a múltban volt.

Kattintson ide, és olvasson arról a hazugságról, amely szerint a szoftverszabadalmak ratifikálására harmonizációs célokból van szükség.